persze, gondolom ezt sokan ugy ertelmezik majd, hogy hagyni kell a gyereket csak hizni es hizni, segitek, a cikk nem errol szol, megmielott.
related: anyam, aki tegnap az allatorvosi rendeloben mikozben huppogtem azt hozta fel hangulatoldo topicnak, hogy hany kilo vagyok, majd mikor megmondtam, gunyosan megjegyezte, hogy “micsoda rohamos fogyas”. (a soksok centiben merheto fogyasomat illetve a testzsirom kozel harmadaval valo csokkeneset tovabbra sem hajlando elismerni, amikor megemlitem neki, ugy nez ram, mint aki hazudik). apam, aki szerint 26 ev gyakorlatilag, valljuk be, nulla mozgas utan a heti harom alkalom sport az lofasz es mindennap kellene mozognom, ez semmit nem er. mindkettojuk, akikkel egy szobaban kb nem merek enni, mert megjegyzest tesznek, de ha este 8-kor hazerek es anyu fozott valami tesztat es nem eszek belole, akkor szinten csunyan neznek mert “dehat anyad fozott”.
(a szuleimre valo megjegyzesekre nem vagyok kivancsi, van ez az egy tema amiben kurvara nem jovok ki veluk, de amugy szuper emberek, szoval legyszi anont se irjatok, hogy ilyenek a szuleid meg olyanok)
egy hete gondolkodom azon, hogyan fogalmazzam meg anyukámnak, hogy a kommentárjai nem építőlegesek, a szándékát értem (bár szerintem ez se nyilvánvaló következtetés, csak az anyukám és ismerem)
hogy nehezen hiszem, szerinte utálnom kéne a testemet, bármilyen is, és a viselkedése ezt éri el, és mindezen témák felvetésével a végén ne ő sértődjön meg, mert én megszólalok végül nagy nehezen
via Tumblr http://ift.tt/1YwVd7S
No comments:
Post a Comment