(általánosítás néhány eset alapján)
Nagy általánosságban mindenki elítéli az áldozathibáztatást. De ha felírsz a tubmlrre egy konkrét esetet, amikor valami igazságtalanság ért, bunkók voltak veled vagy csak a hivatalok packázásairól derpegsz, akkor a reakciók többsége erről szól:
- Biztos jó oka volt rá, hogy így viselkedett.
- Miért nem védted meg magad?
- Milyen bunkó vagy, hogy később megírod/kiposztolod, hogy bunkók voltak veled.
- Én sem örülnék, ha felírnák ide rólam, hogy bunkó voltam.
- És a kedvencem: micsoda házmestertempó ez már.
Hát tényleg az a norma, hogy az erősebb kutya baszik?
Egyébként a mostani esethez még annyit, hogy értem a felháborodást, mert a többség simán leül az időseknek és gyerekeseknek fenntartott helyekre, és eszébe sem jut átadni azt. A délinél az üres metróba beszállók elsőnek a rászorulóknak fenntartott helyeket foglalják el, és amíg benn, valahol a kocsi közepén van egy üres hely, addig a jobb érzésűek sem igen adják fel az ajtó melletti kényelmes pozíciójukat. Ez a norma, az átadás kivétel. Miért is a rászorulónak kellene szólnia és elnézést kérnie, hogy megkaphassa, amit a társadalmi szolidaritás és az egymásra való odafigyelés miatt illene harc nélkül biztosítani neki? Mert a társadalmi szolidaritás nem működik. A “rendesség” nem társadalmi elvárás. A Kiss László eset kapcsán volt erről egy jó cikk itt.
Habony Árpád silently planning his next hate campaign in the distance…
via Tumblr http://ift.tt/24wVfl6
No comments:
Post a Comment