(általánosítás néhány eset alapján)
Nagy általánosságban mindenki elítéli az áldozathibáztatást. De ha felírsz a tubmlrre egy konkrét esetet, amikor valami igazságtalanság ért, bunkók voltak veled vagy csak a hivatalok packázásairól derpegsz, akkor a reakciók többsége erről szól:
- Biztos jó oka volt rá, hogy így viselkedett.
- Miért nem védted meg magad?
- Milyen bunkó vagy, hogy később megírod/kiposztolod, hogy bunkók voltak veled.
- Én sem örülnék, ha felírnák ide rólam, hogy bunkó voltam.
- És a kedvencem: micsoda házmestertempó ez már.
Hát tényleg az a norma, hogy az erősebb kutya baszik?
Egyébként a mostani esethez még annyit, hogy értem a felháborodást, mert a többség simán leül az időseknek és gyerekeseknek fenntartott helyekre, és eszébe sem jut átadni azt. A délinél az üres metróba beszállók elsőnek a rászorulóknak fenntartott helyeket foglalják el, és amíg benn, valahol a kocsi közepén van egy üres hely, addig a jobb érzésűek sem igen adják fel az ajtó melletti kényelmes pozíciójukat. Ez a norma, az átadás kivétel. Miért is a rászorulónak kellene szólnia és elnézést kérnie, hogy megkaphassa, amit a társadalmi szolidaritás és az egymásra való odafigyelés miatt illene harc nélkül biztosítani neki? Mert a társadalmi szolidaritás nem működik. A “rendesség” nem társadalmi elvárás. A Kiss László eset kapcsán volt erről egy jó cikk itt.
Habony Árpád silently planning his next hate campaign in the distance…
Nagyon félremegy itt az érvelés, ez nem áldozathibáztatásról szól, senki sem mondta hogy ő a hibás azért mert nem adták át neki a helyet. Ha leírja hogy “miért nem képesek átadni az emberek a helyüket” biztos hogy helyeslő és megerősítő reblogokkal lenne tele a desse.
A gond azzal van, hogy szégyenfalra tett ki egy full ismeretlen embert, és habzó szájjal követeli hogy neki az JÁR! Nem nehéz belátni hogy ezzel marhára elveszti a közösség jóindulatát, mert ebben a helyzetben nem egy elesett és igazságtalanságnak kitett áldozat képe jelenik meg, hanem egy felháborodott, követelőző, bosszúálló ember aki rá akarja uszítani a nép haragját egy kiragadott emberre.
Majd amikor erre rámutatnak személyes sértésnek veszi és teljesen tévesen abba az irányba viszi el mintha mindenkinek az lenne a véleménye hogy maradjon csak állva, ne adja át senki senkinek a helyét, és ő egyedül maradna a zord gonosz világban ami nem érti meg őt. Ettől pedig szintén nem lesz átérezhetőbb a helyzete, sőt nagyon sokat ront a vele egy cipőben járók megítélésén…
Tökre nem vitatkozni szeretnék. Nekem nem jött le ez az egész habzószájúan, sem háborgóan, eleve egyik érintettről se feltételezem, h őrjöngenének:D
Szerintem ez egy dicsak baszki kategória volt kb. Tudod, mikor látsz valami felháborítót, megtörténik veled, minimálisan akár konfrontálódsz is, de marad benned egy azosztigen életérzés, mert felesleges volt, de morálisan igazad van.
Nem mondom, h lefotózni és nem kitakarni volt értelme, vagy helyes, egy szöveges post is megtette volna, vagy jobban elérte volna a célját. (Nem lett volna jogsértő, ha ez így az, mittomén, mérnök vagyok.)
De a kemenyentumblizokisember háromszavas soraiba belelátni h uszít és követelődzik elég erős. Egy 120+ nótos threadről beszélünk, követem meg minden, de lemaradhattam.
Engem sokkal jobban megijeszt (bár mondom, nekem élőben egyik érintett sem volt ijesztő, biztos extra bátor vagyok) egy kuka pasi, aki szeretne a társadalom része lenni (mégis csak közösségi közlekedéssel utazik meg minden, nem él a pusztában), de egy felette álló családnak úgy nem adja át a nekik fenntartott helyet, h szóvá teszik, és meg se nyekerdül, h bocs vagy valami, izéke.
Te nem szégyellnéd el magad? Én rettentően:D Valszeg ezen nem tudok túllépni, amiért annyira elmennek mellettem az összes többi érvek.
(Nemtom minek állok ebbe bele már második napja, de mindegy:D)
via Tumblr http://ift.tt/1ZlJsiL
No comments:
Post a Comment