leültünk enni, én bár órák óta itthon vagyok, nem nevezném a ruházatom olyan igazi rendezett itthoninak (bő, apró virágmintás egyberuha, ami kalamol az emberen melltől lefelé, mert eláll és harangozik, kínai bio ergonómiai papucs, FEHÉR BOKAZOKNI)
megérkezett Zé is, addig jutott, hogy felvett egy lila rövidgatyát, szóval volt rajta ez, egy fekete zokni, bőr papucs, 5 mm híjján tar feje és semmi felsőrész
szóval ülünk, eszünk, egyszer csak megkérdezem, hogy ehetek-e ubit, mire visszakérdez, hogy miért, van? mondom hoztunk, nem? erre jaaa, de
AZ BORULT FEL A KOCSIBAN!!!!! (tegnap érkeztünk, szóval ma ismerkedett a várossal még az autóban, a savanyú ubi mármint)erre felpattantunk és elkezdtünk lerohanni, hogy egyben van-e az uborkás üveg és kell-e takarítani, számban az utolsó falat, hát szerencsére egyben volt
akkor lent végignéztem magunkon és elkezdtem kegyetlenül röhögni, hogy ha valaki most kinéz az ablakon, újjal mutogat ránk, hogy nézd, ezek Borsodbó’ gyüttek
Ez a veszély nem fenyeget, a fél város borsodi. Legfeljebb üdvözlik a fődit. :D
hát ennyire nem jó az arány sajnos, de vonzzuk egymást, szóval megtalálom őket:D
via Tumblr http://ift.tt/2bOiTQB
No comments:
Post a Comment