Nem nagyon emlékszem olyasmire, hogy a párkapcsolataimban veszekedtünk volna. De ennek nem az az oka, hogy problémamentesek lettek volna a kapcsolataim, hanem az, hogy ha bármilyen kijelentésemre a másik agresszíven lép fel, én azonnal békés hibernációba menekülök. Elálmosodom, és egyetlen vágyam van, hogy lefeküdjek aludni. Mondhat bármit, belegyezek bármibe, ráhagyom akármivel vádol. Félelmetes dolog amúgy. Nem sokkal jobb, mintha elájulnék ezekben a helyzetekben. Vannak azok az állatok, amik halottnak tettetik magukat, hogy a ragadozók ne bántsák őket — szerintem ez ilyen. Folyománya: az önérvényesítés hiányából adódó problémák feltorlódása, és meglepetésszerű, váratlannak tűnő kiszállás a kapcsolatból.
Veszekedni pedig jó – mondja a pszichológia. Felszínre hozza a ki nem mondott dolgokat. Az igazság meg felszabadít. Utána lehet összeborulni és boldogan élni tovább.
Én viszont kurvára utálok veszekedni. A megsértődést kicsinyes dolognak találom, a vádaskodásról mindig eszembe jut, hogy az csak az én nézőpontom, az elvárások meg annak ütköztetései, hogy kinek legyen kényelmesebb az élete.
Jobb szeretném valahogy úgy, hogy hiszünk benne, hogy szeretjük egymást és csak beszélgetünk. Úgy, hogy tekintettel vagyunk a másikra, de azért el tudjuk mondani mit szeretnénk.
Persze, ehhez nekem is tudnom kéne nem úgy csinálni, mint egy rémült oposszumnak.
Írásban már egész profin megy. :)Mi nagyon hangosan, rettenetesen eltúlozva veszekszünk, csak úgy repkednek a mindig, soha, bezzeg én, bezzeg te fordulatok. Aztán öt percen belül valamelyikünk elröhögi magát és vége a balhénak. Aztán normális hangnemben megbeszélünk mindent. De én le tudok zavarni egy komplett veszekedést úgy, hogy a férjem szövegét is én mondom, ő meg csak röhög és néha belejavít.
Rám jellemzőek az udvaron Zé után magyarázott “ha ez lesz vagy az, akkor ma szartál utoljára!!!!” humoros, de kívülről ijesztő megjegyzések.
De véresen komoly dologban nem kiabálok, vagy temperamentumoskodok, mert erre ő egyáltalán nem vevő, és katatón állapotba kerül tőle, beül a sarokba és néz. Nem tud veszekedni. Szóval minden értetlenségemet viccesen adom elő, vagy teljesen tárgyilagosan, megfelelően, mert nem akarok neki kellemetlenséget. Mondjuk bele kellett jönni. :D
Ha valaki veszekedni akar velem, amúgy állok elébe, csapkodhatjuk az ajtót, meg ordíthatunk, de igényem az nincs rá:D
via Tumblr http://ift.tt/2nVxHTB
No comments:
Post a Comment