Szoval, asszem baromi halas vagyok a sorsnak a harry potterert. en konkretan az a generacio vagyok, aki harryvel egyutt nott fel. kifejezetten katartikus elmeny volt szamomra, hogy mikor az elso konyvet olvastam - amibol nekem konkretan az az elso kiadas van meg, aminek meg tok mas a boritoja mint a tobbinek es 999 forint volt - harry ugyanannyi idos volt mint en. Es ha nem lett volna a sorozatban ket konyv kozott neha tobb mint egy ev kihagyas, pontosan egyszerre valtunk volna nagykoruva. Es valahogy az, hogy a resezek mennyire jok, plusz hogy egyidosek vagyuk, kialakitott bennem valami olyan kapcsolatot a konyvekkel, hogy a mai napig, ha valami extrem feszultseg van az eletemben, akkor tok alap hogy elkezdem a harry pottert ujra (mint most igy 28 evesen).
Es nagy almom, hogy egyszer majd a gyerekemnek meselhessem.bar vannak fenntartasaim. mert anyamnak pl mashogy de a gyuruk ura volt hatalmas elmeny, viszont en iszonyatosan utaltam, mikor azt olvasta nekem esti mesekent (jo, nyilvan talan nem kb 9 eves koromban kellett volna ez csinalnia), es kicsit felek, hogy mi lesz ha az en gyerekem is utalni fogja a harry pottert. Plane parazok ettol annak fenyeben, hogy mivel nyaraltatok gyerekeket, igy eleg sok gyerekkel talalkozom es eleg soktol hallottam, hogy mennyire nem szereti a hp konyveket(mert milyen felelmetesek).
De vegulis ez az egesz most midegy is, gyerekem meg nincs, feszultseg az van, de szerencsemre harry potter is.
Sztem sokkal nagyobb eséllyel fogja szeretni a gyerek a Harry Pottert, mint te A gyűrűk urát anno. Egész más céllal írták, és egészen máshogy. A gyűrűk ura sokkal komolyabb mű. A HP meg meseként indul, és komolyodik, ahogy haladunk előre. A nyelvezete is sokkal élvezhetőbb egy gyereknek. Olyan könyvek, amik alkalmasak arra, hogy valakivel megszerettessék az olvasást. Én személy szerint mindkettőt szeretem, de a HP-t jóval többször olvastam.
Hmm, mindig is irigyeltem a HP generációt. Nekem nem volt ilyen, így az én regényemet, ami elkísért az Asimov: alapítványa volt. Olvastam én 11 évesen a GYU-t is, meg 15 évesen Druont, de valahogy mindig az Alapítvány trilógia lesz az, amire nosztalgikusan vissza tudok gondolni.
Azért sejtheted, hogy én sem a HP generáció tagja vagyok. :D Ugyanitt Karl May, Verne és Asimov. :)
én attól féltem hogy nem szeretik meg az olvasást, egy ideig kérdéses volt.
a hp-t szerették, igaz először a legó hp játékkal játszottak (számítógépen), aztán megnézték a filmeket, aztán felolvastuk esténként, aztán a kisebbik elolvasta maga is. a gyu-t is filmen látták először, a kicsi nekifutott a könyveknek 11 évesen, és kiderült hogy még sok neki, de kettőt legyűrt, most szünetet tart. a nagy csak képregényeket olvas, meg most a galaxis útikalauzt, az pl zavart volna ha nem tetszik neki.
valamint jé, én a zenékkel vagyok így hogy mindig a kamaszkori zenék lesznek az igaziak, a könyvekkel viszont nem.
nekem ettől a threadtől egy élénk jelenet lett a fejemben, ahogy a gyerekeimnek olvasom a kedvenceim, mondjuk Palahniuktól az Invisible Monsterst!!!!!!!
via Tumblr http://ift.tt/2ssNBKS
No comments:
Post a Comment