vasárnap beültem a kádba hajat mosni
lemerülök a habok alá egyedül tartózkodva a fürdőszobában, előbukkanok a habokból, mellettem áll Zoltán, a csöngő telefont tartva, amire én kádbanülőtámadónindzsa pózba vágva magam Linda sikkantok, ő pedig sűrű elnézéseket kér, hogy de hát kopogott és rettentően sajnálja
félredobálom a vizes hajam, felveszem, NYILVÁN téves, és nem engem kerestek, hanem vmi Ildikót és elnézést kér ő is
nyújtom a kezem a levegőbe vakon, hogy vegye már el, mert csípi a szemem valami, és kérek szépen egy törcsit, ha már itt van
Z: ezt??
Z: vagy melyiket adjam?
én: hát tökmindegy, nem látok semmit
én: légyszi!!! ég a szemem!!!
Z: ééég a szeme!!! aaarca csupa derűűűűű
én: olyan együttérző vagy, mint Hannibal Lecter
aztán kiderült, h még nem látta, mert fél, hogy ijesztő, szóval meg kell néznünk
via Tumblr http://ift.tt/2xuLg58
No comments:
Post a Comment