Hol húzódik a bizalom határa? Nálam gyakori kiakasztó tényező az, ha a pároknál a nő, vagy a férfi (vagy , mindkettő) hozzáférést kap a másik közösségi médiás fiókjaihoz, üzeneteihez. Nekem ez nem igazán menne. Nem azért, mert rejtegeni akarnék bármit is, hanem azért, mert egy kapcsolatban léteznie kell egy bizonyos szintű hitnek, hogy a másik fél tisztel és nem árul el téged, szúr hátba. Ha egy lány megkérne arra, hogy adjam oda a jelszavaimat, ő is megadja az övét, biztos, hogy megmosolyognám, mert nálam egyáltalán nem így működik ez. Tegnap egy haverommal beszéltük át ezt a témát egy másik barátunk kapcsán, akinek a barátnője elég féltékeny típus.
Nem gondolom, hogy meg kell adni egymásnak a jelszavakat, és egy közös masszává kell olvadni. Nekem pl nem lenne erőm nem beleolvasni a pasim levelezésébe, úgyhogy inkább ne adja! :)
Az enyémet tudták a hozzám közelállók, mert általában bütyköltek valamiket a gépemen, bármikor be tudtak lépni, és nem éreztem, hogy lenne titkolnivalóm. Ha elolvassa a doilgaimat, magára vessen! :D
De ilyet kölcsönösen elvárni, marhaság. Mindenkinek joga van megőrizni magából magának amennyit csak jónak lát.
mivel a tegnapi harcosok klubja nem volt elég nagy port kavaró bevallás, elmondom, hogy Zoltán összes jelszavát tudom, még az ügyfélkapujáét is, és én szoktam visszajelölgetni fb eseményekre
via Tumblr http://ift.tt/2G3w3ti
No comments:
Post a Comment