Fusztráció
Nagyon dühítő, hogy képtelen vagyok értelmesen és “szépen” írni. Konkrétan úgy érzem, hogy bármi személyeset is fogalmazok meg írásban az olyan mint ha egy 4.-es gyerek írta volna. Hihetetlenül befeszülök ettől. Szégyelem magam. A nyelvtanom egyszerűen kritikán aluli és nem kenhetek mindent a “problémámra” de most konkrétan negyed órát szenvedtem egy rebloggal és sokadszorra visszaolvasva is találtam benne hibát(ami annyira felbaszott, hogy inkább hagytam a faszba). Sokkal egyszerűbb nekem a bikfa, hivatalos nyelv ott meg vannak a formák, sablonok ha nagyon muszáj(ezt is folyamatosan ly-al akarom írni) de amúgy meg inkább beszélek az megy. Azért kezdtem annak idején ezt a szart, hogy javítsak ezen a problémámon de nem nagyon sikerült. Majd maradnak a képek, számok meg a félmondatos felböfögések.
Te én vagyok? Stresszelj máson, pusztuljanak csak a grammar nácik!
(( ha a gépelési hibákat kiszedném és képes lennék nem ott lezárni egy mondatot ahol irl elfogy a levegőm, már boldogqbb lennék)) a miszájlyt meg általában a férlyjemtől szoktam megkérdezni. Ugyanakkor a kézírásom sokkal tisztábban működik, kicsit olyan mintha isiben engem azokra a körülményekre kondicionáltak volna, azt gépen elszabadul az agyam… :(
Na hát a kézírásomat inkább ne is említsük :D nehezebb megfejteni mint a hieroglifákat és még rossete-i kő sincs hozzá. Szóval elég bukó a dolog. Marad a szövegszerkeztő meg a autókorrekt. De nem is ez zavar a legjobban hanem maga a fogalmazásom. De inkább elengedem.
Ui.: a könyv címe Just kids.
nekem egyikőtök se tűnt sose kételemisnek, ha ez kicsit is boldogít titeket!!!
via Tumblr http://ift.tt/2CoUb6q
No comments:
Post a Comment