sosem értettem azokat az embereket, akiknek nincsen kedvenc költőjük vagy kedvenc versük. azok hova menekülnek, ha az életük gondosan beállított ingája kileng? egyszer láttam valami netes videót, amikor a költészet napján random kérdeztek járókelőket, hogy ki a kedvenc költőjük? a legtöbb - nyilván, hogy ne tűnjön geci ostobának - józsef attilát, adyt vagy petőfit mondta bele a kamerába. a riporter helyében én szívattam volna a jónépet keresztkérdésekkel, de mi jó van abban, ha embereket alázunk meg nyílvánosan?
minap meg kellett vennem újra Pilinszky összes versét, mert az előzőt konrkétan rongyosra olvastam. az is marad a polcon, számomra értékes feljegyzéseket biggyesztettem bele. ha van költő, akivel teljes mértékig tudok azonosulni, az Pilinszky. nem tudom, hogy a rossz gyerekkor, a szüntelen bűntudat vagy az önvád, a reménytelenség dilemmája miatt, de értem és magaménak érzem. amit vele kapcsolatban nem értek, az Isten, nekem ez a hit nem megy, de így is érdekes az életműve.
Trapéz és korlát
Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, – vadúl megütlek!
Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz
a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!
Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.
“megalvadt szememben az éj”, “ülünk az ég korlátain”, hogyan írhatott ilyet egy 25 éves srác?! az én nem a te-hez való viszonyban mutatkozik meg, hanem egy harmadik - a korai Pilinszkyben még homályban lévő -, a transzcendensben (Istenben?).
igazából szarrá kellene innom magam és buta emberekkel pumped gabóról beszélgetni.
Az megfordult már a fejedben, hogy létezhetnek érdekes, értékes és művelt emberek, akik nem rajonganak a versekért?
Vagy ez nálad önellentmondás?
Amit Tulok mond, különböző alkatok vagyunk, akiket különböző dolgok vidítanak/vonzanak/nyugtatnak meg, pl.kedvenc festőt bármikor mondok, de szintén bajban kennék a kedvenc költő dolognál
Nekem Toth Arpad a kedvenc koltom (ez se mutat tul a kotelezokon), de par eve mar bevallottam magamnak, hogy nem tudok verset olvasni kikapcsolodaskent, es nem is erdekel, se nem hianyzik.
Persze attol en is nezhetek mast egy bunko szarnak, meg akkor is, ha szereti a verseket, az is mindenkinek a szive joga:D
via Tumblr http://ift.tt/2gFStFQ
No comments:
Post a Comment