szóval mikor Zolkó hazaért, leült gépezni (miután hozott sütit és ettünk sütit meg elkészültem a dolgaimmal)
és levetődtem mellé a szobában, bejelentettem, hogy táncolni szeretnék vele, nemigen értette, de azért erősködtem, hogy ez örömtánc lesz, és szükség van rá, szóval mikor abba tudta hagyni ő is a dolgait, akkor kicsit densziztünk a szőnyegen, és mondtam, hogy azt ünnepeljük, hogy MINDEN KARÁCSONYI AJÁNDÉK MEGVAN és ez annyira jó, hogy úristen, ez a legjobb dolog
mire belelendült volna, azzal szőtte az örömöm, hogy hát igen!4 mind megvan!! ugye!!! azaz MAJDNEM MIND! én extázisban mondtam, hogy nem, kajak az összes megvan!!! az övé is!! itt kicsit kiesett az ütemből, mert ő nem vett még nekem ajcsit, de hát ez engem nem stresszel, mert úgyis megoldja
amúgy nem tudom mikor kezdtem ezen izgulni, hogy végül ennyire megkönnyebbültem, de a tavalyi “költsük el a kultúrautalványt” missziónk rendesen hányadékul sikerült, és esélyes volt, hogy szar se lesz belőle, aztán el is húzódott, szóval ez most faszányos
meg nem volt benne plázában toporgás, és ilyen hosszú bevásárló túrák sem, meg semmi, bár gondolom miután el bírtunk költözni meg amennyire be bírtuk rendezni ezt a házat, a karácsony már lófaszka döntéshozások szempontjából
via Tumblr http://ift.tt/2zn60gG
No comments:
Post a Comment