mert szabályosan sokkol, ha azt látom, hogy felnőtt ember napi rendszerességgel az anyjával szkájpol/telefonál
de
most én is az anyukámat akarom.én néhány éve, nagypapám és anyum napi telefonbeszélgetéseit hallgatva jöttem rá szépen lassan, hogy az ember addig beszélgessen a szüleivel/nagyszüleivel, amíg lehet.
mi elég sokat beszélünk, és van ami persze zavar (pl letesszük nagy nehezen de már hív is mert eszébe jutott vmi), de a napi 1 alá azért nem mennék
Nálunk van ez a családi chat, amiben benne vagyunk öten, néha azt is ki szoktam kapcsolni, hogy majd szóljatok, ha lesz valami értelmes. Én azt is többnyire csak megfigyelni szoktam.
Telefonálni pár hetente egyszer szoktam anyámmal, krízis esetén van kivétel.
Nehéz volt erre beállítani őt, és elmagyarázni, hogy én ennél többre képtelen vagyok, és nem azért, mert nem érdekelnek, hanem mert kizárólag akkor tudom ellátni a mindennapi teendőimet, ha nincs semmi, ami felzaklasson.
A telefontilalom ellen egy ember a kivétel, de ő kifele elég stabil, így én is az tudok maradni.
nálunk a mi az két fő, anya és én, ezért kicsit más a dinamika is, barátom pl nem beszél a szüleivel, csak kb hetente egyszer, azt is néha felváltva, és amúgy telefonon a fontos dolgokat nehezen kerítik napirendre:D
de anyukám emellett netezik, meg fent van fb-on, e-mailt ír, képet küld, meg minden, szóval, ha elmarad a telefonálás is kommunikálunk
via Tumblr http://ift.tt/2oOwWNj
No comments:
Post a Comment