Hol volt Jézus a keresztre feszítése és a feltámadása között? Mármint értem, hogy halott volt, de ha az ember meghal, akkor felkerül a mennybe vagy megy a pokolba (esetleg tisztítótűz, de ez most mellékes). De ő csak a feltámadása után ment a mennybe. Akkor ezek szerint a pokolban volt 3 napot? Vagy csak úgy sehol? @freeg0csej esetleg?
tl;dr lesz, csak szólok, ha valaki nem akar belefolyni.
Református teológusként írok, ez fontos, azt tudom, hozni, ami nekem van, amire én jutottam vagy amit mi, refkó keresztények elmondhatnak ezen a téren. Izgalmas téma, de valójában nem sokat tudunk.
Ha minden spekulációt el akarunk kerülni, akkor azt mondhatjuk, hogy halott volt. Ez önmagában egyáltalán nem kevés és már izgalmas teológiai kérdések bomlanak ebből ki, már az óriási dolog, hogy az Isten emberré lesz, elmegy a végsőkig és nem csak egy életet él végig, de bele is hal. Hogy hol volt, amíg halott volt? Nem tudjuk, igazából nincs kibontva, nincs megmagyarázva, homályban van. És itt még nem beszélünk mennyről és pokolról, az egész bonyolultabb ennél. Van itt egy zavaró tényező. Az apostoli hitvallásban ehhez a témához szoktuk kapcsolni - az egyébként később belekerült tételt - hogy “alászállt a poklokra”. Figyelem, fordítás-alert! A baj az, hogy mi a pokolhoz a kárhozat helyét kapcsoljuk (vérmérséklettől és hitrendszertől függően lángoló tó, egzisztenciális megsemmisülés, árnyékvilág, istenhiány stb.), azonban itt nem erről van szó, hanem arról, amit az újszövetség hádésznek ír, ami nem a kárhozat helyét jelöli, hanem a görög is csak próbál leírni valamit, amit a héber Seolnak nevez. Ez pedig nem más, mint az, ahol a halottak vannak, ennyi, semmi több. Szóval a hitvallás is csak ennyit mond: ahol a halottak vannak.
Szóval ez a biztos, halott volt, azaz az, aki az Élet, betört értünk a halálba, és mivel nagyobb, szétfeszítette, legyőzte.Persze ez még nem minden, hiszen van egy röpke utalás valamire: “Így ment el a börtönben lévő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várakozott Nóé napjaiban, a bárka készítésekor.” 1Péter 3,19-20. Hogy ez mit jelent? Hát, valójában nem nagyon értjük. Egyfelől mítikus képeket használ, ráadásul nem kanonikus iratokból is vesz a levél írója, úgyhogy inkább hagyjuk, azaz hitigazságot olyan igerészből nem facsarunk ki, ami sokféleképpen érthető és (ez fontos), máshol egy árva szó sincs. Az más kérdés, hogy fantáziadús fundamentalisták és szekták, vagy azok felé hajlók, műkedvelő laikusok gyönyőrű fantasy-teológiát tudnak ebből riittyenteni a poklokon át kalandozó Jézusról, de én nem tenném. Sokkal beszédesebb az a hallgatás, amit az evangélistáktól tapasztalunk. A passió és a feltámadás a két legrészletesebb tudósítás Jézus életéről. És közötte csend van, egy árva szó nincs. Nem véletlen szerintem, én magam annak a híve vagyok, hogy azzal kell foglalkozni, amit ott van a szemem előtt, amihez van “anyag”.
És a menny és pokol. Itt is nehéz a helyzet. Valóban a halálunk után kerülünk a mennybe vagy a pokolba? Nem úgy van az, hogy előtte parkolópályán van az ember (lelke, szelleme, vagy ki tudja mi, ezt most hagyjuk is) és várja azt, amikor Krisztus visszatér és feltámad mindenki, aztán jön a besorolás? Inkább erre vannak utalások. De akkor miért mondja a latornak, hogy még ma velem leszel a paradicsomban? Vagy itt az időbeliség kapcsolódik ki? Most akkor mi van?
Olyan ez, mint egy olyan puzzle, amihez nincs meg minden darab, ráadásul valaki a képet is elhagyta és közben persze tízezerdarabos. Rakosgatja az egyház és közben az épp uralkodó világnézetek szerint próbálja behelyettesíteni a hézagokat. Így volt már térbeli menny és pokol, aztán időbeli történések, a huszadik század hozta az egzisztencialista megközelítést, az ontológiai felfogást, a túlvilág tagadását. (nagyon jó könyv ebben a témában: Gounelle-Vouga - Mi van a halál után? Keresztény elgondolások a túlvilágról.)Szóval, amit hitem szerint kijelenthetek bátran, spekuláció nélkül: Jézus halott volt, ugyanúgy, mint bárki volt, a halála a bűnök eltörlésének, a kiengesztelődésnek, és a mi büntetésünk, kárhozatunk eltörlésének elengedhetetlen feltétele volt. Valószínűleg a halála szerepet játszott a váltsághalálának univerzálissá válásához, azaz, hogy térben és időben mindenki érintett. A halált legyőzte, a bűn büntetését is felülírta, feltámadásával prototípussá (bibliában: zsenge) is vált, hogy majd, ha visszajön helyreálltani ezt a világot, a benne meghaltak, azaz a hozzá kapcsolódó emberek (nem a jók, hanem a megváltottak) is ugyanígy fognak feltámadni egy halál nélküli világra, ahol megszűnik az múlandóság. Nekünk nem ezzel kell foglalkozni, hanem azzal hogy itt és most hogyan élünk, ehhez van tőle infónk és példánk is, a többit pedig bízzuk rá, ez az egész reménység, azaz olyan dolog, ami biztos, de még nincs nálunk. Krisztusban mi is meghaltunk és mi is feltámadtunk. A menny nem térbeli hely, hanem inkább kapcsolat és a visszakapott teljesség (együtt a látható világgal), a pokol pedig a visszafordíthatatlan istenhiányos állapot, amit itt a földön, ebben az életben még a legturbóbb ateista sem él át, hiszen Isten jelen van az ő életében is. De hogy mindez milyen, hogyan, mikor, az titok, csak képek, szimbólumok, utalások vannak a kijelentésben.
(Még egy izgalmas dolog: van egy teológiai nézet, amit teljes helyreállításnak hívnak, közkeletű nevén univerzalizmusnak, ami arról szól, hogy végül is Isten kegyeleme annyira nagy, hogy nem lesz kárhozat és pokol és mindent magába foglal és kijavít. Bár hivatalosan ezt nem erősíthetem meg és nem képviselhetem de mindenképp érdekes gondolatok és lehetőségek vannak benne…)
Remélem van, ami érthető. Nem szeretek igazán így írni erről, mert sok minden nehezen kibontható itt, nem is lehet rendesen reagálni, lehet, hogy félreérthetően foglalok össze széttartó dolgokat, ezek asztal mellett (egy sör mellett) beszélgetve jobban működnek. Ha kérdés van, lehet. Ha valaki keresztény-hater, az inkább hagyjon, inkább ne írjon, elfogadom, hogy hülyének gondol.
ú, ez nagyon jó volt :))
via Tumblr http://ift.tt/2pfJwbV
No comments:
Post a Comment