minekután kvázi lerondaboszorkányozott a bácsi a vonaton,
eszembe jutott, hogy gyerek fejjel én meg Pirike nénit boszorkányoztam le. pár házzal odébbról járt át mamához beszélgetni, volt neki botja, meg mindig fekete kendőben járt, szerintem tökre megtestesítette a könyvbéli boszorkányokat, ezt egyszer neki is megmondtam, de utána mama eléggé leszidott - pedig egyébként a szomszédba átszökésen kívül soha -, hogy ilyet nem szabad mondani, kérjek tőle bocsánatot. nem rossz értelemben mondtam pedig neki, bírtam a nénit, szóval nem értettem, mi lehet a baj. most így húsz év után a bácsi rávilágított, hogy Pirike néni bizonyára hozzágondolta magában a rondát, mert tudtam volna viszont csúnya dolgokat mondani a bunkó bácsinak. csak hát minek.
egy ismerős családnál volt két lány, és nálam kicsit fiatalabbak voltak, vagy talán az egyik velem egyidős, mindegy, én is épp csak iskolás lehettem, alsós, és náluk voltam, és jött értem anyukám:D
és a kislányok félrehívtak, meg sutyorogtak, hogy az én anyukám boszorkány:DD mondjam meg!!! mert ők tudják:DDD
és emlékszem, hogy néztem anyára, és kérdeztem, hogy de ezt miből gondolják, hát mert MINDIG FEKETÉT HORD
a fekete egy menő szín, szóval máig nem értem, most is rokkolja a feketét anya
via Tumblr http://ift.tt/2CErqqK
No comments:
Post a Comment