Sokkal könnyebb olyan könyvről írni, ami az első kiadása egy szerzőnek, de Leslie L. Lawrence-et biztos már nagyjából mindenki olvasott, csak én nem.
Kicsit zátonyra futottam, több könyvet is elkezdtem, és nem tudtam őket folytatni (James S. A. Coreytől a Cibola burnt és Palahniuktól a Diaryt, mindkettő olyan tutira menős, mégse kötött le). Ezt a könyvet anyukám adta a polcról, hogy érdekes, mert Lőrincz L. László keletkutató, ezért tele van valós részletekkel, de alapvetően kalandos és egyszerű olvasmány, amiből, ha hármat elolvas az ember, kb rá is un.
Valóban elég egyszerű volt, de nagyon élveztem, viccesnek is találtam, szóval biztos olvasok még tőle. A szórakoztató irodalmi kategórián túl értem az egyszerűt, egyetlen szálon futott a cselekmény, egy főhőssel.
jól emlékszem, 1988-ban a Kováccsal komoly vita volt, hogy ez-e a jobb, vagy a Huan-ti átka. Kovács volt a Holdanyós, én a Huan-tis.
amikorra nyolcadikos lettem, akkorra rájöttem, hogy a legjobb a Vérfarkas éjszakája (ne hallgass azokra, akik szerint A Karvaly árnyékában a legjobb). ezek színvonalát kb. eléri még a Sindzse szeme és nagy jóindulattal a Keselyűk gyászzenéje.
a többit inkább ne olvasd el.
köszi:DD <3
via Tumblr http://ift.tt/1SbY0Bd
No comments:
Post a Comment