Mit érdemel az a bűnös

gabriel-in-the-den:

sisylvietta:

kezdetű szöveggel írtam a lakótársaimnak, hogy aki ezentúl úgy utazik haza, hogy a mosatlant hagyja rohadni hétvégére, az szépen fizet minden a hétvégén a lakásban tartózkodónak egy ezrest. 
Azért így a 8. együtt lakott hónapban szerintem ez már finoman is tarthatatlan, persze lehet, hogy nekem vannak magas elvárásaim, mint ahogy az is annak bizonyult, hogy ha ledobja arccal az edényt (amiből így enni szoktunk) a földre, akkor mossa már el péeles, erre megkaptam, hogy rendmániás vagyok :D

Az a büdös nagy helyzet, hogy itt is ugyanez van, pedig mi csak ketten vagyunk.
Csóri lakótársam utál mosogatni, én meg utálok utána mosogatni, főleg hogy szokásához híven hagyja beleszáradni a dolgokat az edénybe/lábosba/pohárba/mindenhova. 

Próbáltam már én is ultimátumot adni neki (a kifogás mindig az, hogy: “Hú, bocsi, nagyon siettem, nem volt időm.), de az én szépérzékemet meg nagyon bántja, hogyha ott van a mosogatóban egy adag mosatlan, szóval mindig elmosogatok. Mindent.

Tanulság igazából nincs :D

az egyik kedvenc lakótársam a szobájában gyűjtötte a szennyes edényt, ami így engem már nem zavart (volt saját holmink, nem közös szetten osztoztunk), ha nem volt kanalam, mert mondjuk elmaradt a mosogatással és az enyémet is elkoszolta, megkértem, hogy kicsit intézzen evőeszközt, és akkor lelkesen elmosta, ami nekem kellett:D

nagyon szerettem vele lakni, igazából ha ketten laktunk volna, elülünk a zárt szobáinkban, mint két remeterák, és sose zavarjuk a másikat

via Tumblr http://ift.tt/2nA9eDJ