Így. Elismerem, amit csináltak, de a zsurzsi-féle HŐSÖK!-felkiáltással meg nem szalutálom őket, mert akkor mit mondunk majd a valóban nagybetűs HŐSÖK!-nek.
Ezt csak akkor tudjuk meg, ha hazajössz és csinálsz valamit.
Ugy konnyu ezt kivulrol, otthonrol felvallrol venni, h vegignezed, h nekik van lelkierejuk meg nevetnek meg lazak maradtak, de pont ezert hosok. Mert en mondjuk gecire nem tudnek ilyen feel good lenni, amikor ma Mo-on ha leontod luggal az exedet de vki vkije vagy az arcod is kitakarjak meg meg se akarnak buntetni erte, oket meg elso perctol fogva kozplenumra tettek, arccal, nevvel, epp h telefonszammal nem. De nekem van onkritikam es esetleg az utan itelkezek csak masrol.
Ez ilyen vegyuk eszre hogy elethelyzet, meg nem a viz a hulye, ha a kacsa nem tud uszni, de ne nezz tobb amcsi filmet ha szted ennel tobb kell a hosiesseghez.
Basszamegafasz. Sokra mennek a gecinagy melleallasoddal:D
Igen, ezt akartam mondani, csak már nem merek őszintén beszélni, mert itt mindenki nagyon sértődékeny, kivéve, ha másokat kell tét nélkül fikázni.
Hat en itt ulok egy hete neman, nekem elpattant mar az agyam.
via Tumblr http://ift.tt/2nKpkyV
No comments:
Post a Comment